Ismét
Tegnapelőtt óta, azaz július 18-tól mensizek megint. Ezt muszáj feljegyeznem, mert egyszerűen sose tudom az összevisszaság miatt.
Tegnapelőtt óta, azaz július 18-tól mensizek megint. Ezt muszáj feljegyeznem, mert egyszerűen sose tudom az összevisszaság miatt.
Ma
lakodalomba megyünk...hát nem tudom, van-e kedvem hozzá. Ezekkel a
lakodalmakkal hadilábon állok. Egyrészt baromi pénzkidobásnak
tartom, másrészt meg baromi pénzkidobásnak tartom. Egy macera az
egész, egy délutánért, éjszakáért. Ráadásul az ember zeneileg sem
tud feltöltődni a hosszúfeketehajazásban.
Nem
is értem, minek kell más tudtára adni, hogy vagyok olyan
szerelemben a párommal, hogy frigyre lépjünk. Vagy nem is tudom, mi
kell ehhez. Ha egyszer mi eljutnánk ehhez a katarzisélményhez, hogy
rájöjjünk, igen, veled, örökké. Vagyis én már eljutottam, na
szóval, ha eljutnánk oda, nem akarnám ezt a gyönyörű pillanatot
senkivel se megosztani, csak a szükségesekkel, tanú meg az
anyakönyvvezető.
Mindegy ez is, nem vagyunk egyformák. Van, akinek megér több millát ez a pillanat. Nem, nem jól fejeztem ki magam, nekem annál is többet érne...
Istenem, de jó lenne. De várnom kell estig, hogy felfalj. Hmmm, írtad sms-ben, találjak ki valamit....olyan szegényes a fantáziám, csak arra vágyom, hogy összeérjen a testünk és te mohón behatolj a lábam közé....
Sokat gondolok a
házikóra, a szexuális fantáziáimban előjön az a sötét, hűvös szoba.
De szerelmes fantáziámban is előjön a ház, hogy ülünk a tornácon
nyári este, borozunk vagy sörözünk, te vacsizol, én csak belibbenek
neked a vacsihoz bármiért a konyhába, lépcsők és nagyszülők nélkül
:), aztán engedek neked a kádba vizet, habosat, megfürdetlek benne,
majd én is beülök szemben veled. Gyertyákat gyújtok, szép az a
fürdőszoba, zöld, nyugtató.
Ez
lenne péntek este, előttünk a hétvége. Szombat délelőtt a közös
reggeli után uzsgyi, ki a kertbe, teszünk-veszünk, én a virágok
között, te füvet nyírsz...igen, más számára unalmasan hangzik, de
nekem ez maga lenne a boldogság. Vagy ha rossz idő van, főznénk.
Mindig főznénk valami finomat, egyszerű, de különleges ebédet. És
délután együtt pihiznénk, meztelenkedés után szundi az
ágyban...
Hmm..nem
folytatom....
Egyelőre nincs bennem olyan érzés a sörözés / koncert kapcsán, mint amiről tegnap beszéltél. Egyszerűen csak szerelmes vagyok beléd, és tudom, te is szeretsz engem. És ez jó. És a combom között egyre nagyobb a forróság, ezt érzem még :).
Végre bugyognak a
hormonok, már azt hittem, megszűnök létezni nőként, legalábbis az
érzések tekintetében. Mensizek, hihetetlen, hogy megint vagy 2
hónap után.
Teljesen a nulla
felé konvergált már a hormonszintem a végén, a szeretkezéseket nem
kívántam, úgy éreztem magam, mint egy gép, aki csak teszi a napi
dolgát.
De
most olyan jó, fájok, vérzek, érzek, kívánlak, jaj, de nagyon, a
bújást, mindet, amit eddig hiányoltál. Bezzeg most te léptél hátra
egypár lépést.
Kívánok mindet,
amit csak nő kívánhat. Szerelmeskedést, ölelést, beszélgetős
lelkizést, várandósságot, szülést, szoptatást, kisbabát, házat,
fészket.
És most kérdezed, hogy akkor szerettél-e a 10 év alatt?
Teljesen ködös az
agyam ma. Olyan, mintha a homlokomban lassan lengene valami. Igen,
mintha egy akvárium lenne az agyam helyén, és lötykölődne benne a
víz. Vannak napok, amikor pörgök a házimunka körül, mosás, vasalás,
takarítás, főzés, és vannak ezek az akváriumos napok. És ilyenkor
még jobban felhúz, ha látom a koszt, a kuplerájt magam körül.
Aludni, aludni, aludni. De mosni kell, tiszta kupleráj a konyha is.
Mindig az, mindig az átkozott konyha, hogy nem lehet rendben
tartani. Amúgyis olyan sötétség van ott, mint egy barlangban, hiába
a nagy ablak, ajtó, északra néz, és a terasz is árnyékol, a terasz
meg a fönt lévő 20 centis apácarács. Minden fénysugár útját
segíteni kéne a konyha felé, nem elzárni..na mindegy. Nem az én
konyhám.
Háborognak a halak.
Ne haragudj! Annyira szeretlek! Tudom, ez hihetetlen, iszonyatos vagyok.
És valóban, nem tudok sokszor mit mondani. Csak arra gondolok, bárcsak meghalnék valami halálos betegségben. De ez lenne a legkönnyebb.
Ilyenkor arra gondolok, akkor legalább szeretnél, akkor már nagyon szeretnél.
Pedig tudom, hogy most is szeretsz. Én, én csak szeretnék boldog lenni. Nézegettem a kertes könyvet, amit vettél nekem, és elképzeltem idilli életünket egy virágoskertben, üldögélünk a rattan székeken, borozunk, a gyerekek meg játszanak a kertben (mert lenne több is), és persze én nem lennék idegbeteg, hogy melyik mikor honnan esik le.
Kis
házikónk lenne, pont akkora, hogy tökéletes rendet tudjak tartani
és még üldögélni is tudjak a tökéletesen gondozott virágok között.
Miután megfőztem a tökéletes, többfogásos ebédünket.
Annyira sajnálom a
táncot, ne haragudj! Igen, tapintatlan voltam. De nekem a tánc,
szóval nekem az egyfajta szabadság, úgy lépni, olyan ritmusban
mozogni, ahogy nekem jó. Ezért nem szeretek mással táncolni. Pedig
szeretnék veled közösen táncolni, egyszerre lépni, egy cél felé.
Rád figyelni.
Á, tudom, ezek csak szavak, és hol vannak a tetteim?
Egyik ismerősömék a harmadik gyereket várják. Másikak meg a negyediket. Nekem van egy.
Szeretnék tesót neki. De még sokmindent szeretnék.
Szeretném rendezni általam elcseszett párkapcsolatomat a Férfival, akit nagyon szeretek, és aki nagyon fontos nekem. Akivel most eszmélünk magunkra. Fájdalmasan, szakadékba zuhant lelkünkkel. Vagyis én taszítottam őt oda. Szeretnék vele együtt odazuhanni, hogy együtt másszunk ki onnan. Szóval először is ezt szeretném. Megszilárdítani a néha megszilárdíthatatlannak tűnő egyelőre gyenge kapcsot. Akkoris rendben lesz minden!
Mert
sok-sok gyerekhez szilárd párkapcsolat kell. És a gyerekeim
felnőttként kirepülnek a fészekből, a társammal viszont még a
következő fél életünket együtt kell leélni.Vagyis nem kell, semmi
sem kötelező, rosszul fogalmaztam. Vele szeretném leélni az életem.
Holtomiglan, holtodiglan.
Harmadikat váró
ismerős anyuka mondta, együtt alszik a gyerekekkel, és ha éjjelente
együtt is van a férjével, a nagyobbik gyerkőc át-át kalandozik
hozzájuk.
Hát
ezt már nem! Az ágy a miénk! Az nálam nagyon tabu! Visszatérve
ismerősékre, esténként az egyórás beszélgetéseik is a gyerekek
körül forognak. Jó lehet nekik, mert akkor biztos annyira minden
rendben van náluk lelki meg szexuális fronton, meg egyenként is
idegileg, hogy egyszerűen nincs is másra szükségük, és belefér ebbe
még egy harmadik gyerek is. (Tényleg létezik ilyen
párkapcsolat????)
Nagyon törnek elő belőlem az újabb anyai ösztönök, megőrülök sokszor egy kis terhességért, egy újszülöttért, de nagyon igényelem a párommal közösen tölthető autonomitást. A párkapcsolat intimitását. A beszélgetések, a lelki tusák (igen, szükségem van rá, tanulok Tőled) gyereket kizáró intimitását, a szexualitást, a szeretkezéseket. De nem a nap végi, fáradtságtól kábult szerelmeskedéseket, bár azokat is imádom, ha most nem is hihető Neked.
Szóval ezek nekem
nagyon fontosak, és bár szülnék vagy öt gyereket, nem tudom, hogyan
lehetne ezt a gyerekek mellett kivitelezni. Mert egy gyerek mellett
még tudunk nagyjából beszélgetni, ha épp Őfelsége nem hisztizik, és
eljátszik maga, de ezt kettő, három, végtelen számú gyerek mellett
nem tudom elképzelni.
Persze tudom, az élet értelme ez, a gyermek, az utód, és tényleg, a mindent elfelejtő, örökre bevésődő emlékek a gyerekhez köthetők igazán, sok-sok boldog pillanat, de én önző dög vagyok, nem tudom azt mondani, hogy a fiam mindennél fontosabb. Mert az apja ugyanolyan fontos, nagyon, nagyon!
Nézegettem egy-két
család / anyuka blogját, gyerekekről, napi történésekről. Átfutott
az agyamon a kérdés, vajon ki hogy szexelhet otthon.
Én
egyre inkább élvezem, csak kár, hogy fáradt vagyok sokszor (meg fáj
a fejem...ez a poén helye :) ), sokmindent kezdek, kezdünk
felfedezni. Vagyis Ő segít felfedezni. Apróságok, amikről nem is
gondoltam volna, hogy számítanak, és mégis! Pl. egy erotikus
mms...amin én vagyok. Olyan pózban, minta qva jó nő lennék.
Meztelenül, előtérben a popsival, vagy a melltartóból kibuggyanó
cicivel, comfixben pucsítva (hú de utálom ezt a szót, de most nincs
jobb).
Vagy
gyors szeretkezés a hátsó ülésen a semmi közepén. Vagy egy
lábmasszázs.
Én követlek, csak vezess!
Nem tudom, mi történt tegnap, pedig jó volt, hidd el.
Azt hiszem, nagyon fáradt vagyok. Nemcsak egy napra értendő fáradtság, hanem sok-sok nap alatt összejövő fáradtság.
Talán ezért vágyom reggeli szerelmeskedésekre.
Igen, tudom, én mindig fáradt vagyok. Lehet. Megpróbálom leírni a tegnapi napom.
Felkeltünk ugye fél 7 körül, majd lecaplatni a konyhába, kávé, kakaó....Aztán kirohantam a kertbe locsolni egyet, a sárgarépa, petrezselyem kapjon egy kis esélyt az élettől, ha már nem jön az eső.
Akkor utána fel a
szobába....kis pihi, írtam Neked levelet. Aztán ...hogy is volt?
Összeszedtem egy adag szennyest, mert ki akartam mosni a világos
nacid, hogy ha fel akarnád venni, megtaláld.
Miután a gépbe
betettem a ruhákat, begyúrtam a sütinekvalót, aztán egy halom
edényt elmosogattam, aztán megcsináltam a sóskát, amit Gigu nem
evett meg persze délben. Délelőtt kint diót pucoltam, fél kiló
lett. Aztán bejöttünk ebédelni.
Majd
alvás, persze nem én. Míg elaludt, kicsi net pihiképp. Aztán vissza
a konyhába megsütni a sütit. Kiszaggatni. 4 tepsi lett. Aztán...ja,
közben kiteregettem, de azt hiszem, az még a délutáni alvás előtt
volt. Sütés közben is mosogattam. Vagyis utána. Meg
összeragasztottam az ischlereket. Aztán bekevertem a
palacsintatésztát, felkelt Gigu, Vele a konyhában kisütöttem a
palacsintát, majd gyors átöltözés, nyomás a boltba, hogy még zárás
előtt odaérjünk. Aztán mi is volt utána? Ja, aztán mézért mentünk
át, aztán megint vissazöltözni az itthoni ruhába, ami egy hisztis
gyerek mellett nem kis feladat. Majd a hortobágyi pali töltelékét
megcsinálni, feltekerni. Aztán ekkorra értél haza, közben, ja nem,
utána volt a nagy hisztidurcássága őfelségének.
Közben a
szőnyegeket is kimostam, azt este teregettem ki, meg ugye vasaltam
az ingjeid, hogy tudj mibe szépen öltözni. Hogy szép legyél. Vagyis
még szebb.
Tudom, ez így
leírva nem tűnik annyira soknak, ami magyarázná a fáradtságom, és
lehet, én vagyok nagyra magammal, és más sokkal-sokkal többet
ügyködik.
És
nap végére ezért vagyok zombi, annyira nem tudok kikapcsolni. neked
is a fröccs segít, nem mintha én bármi egyéb stimulálószerhez
akarnék nyúlni, elég a reggeli kávé.
Szóval estére
nehezen engedek le.
Visszatérve a napi
feladatokra...Kérdezgeted mindig, van-e bennem jó, mit tartok
pozitívnak magamban? Már mondtam egyszer, sajna többet nem tudok,
és lehet, ez is beképzeltség, de én büszke vagyok magamra, hogy
képes vagyok ennyi mindent megcsinálni, főzni, mosni, boltba menni,
kertet locsolni, virágokat gondozni egy gyerek mellett. Sütit
sütni. A mai elkényelmesedett, együnkporbólkaját világban én büszke
vagyok arra, hogy recept nélkül is képes vagyok bármiből ehetőt
összeütni, ami persze nem por meg zacskós meg mirelit. És büszke
vagyok arra, hogy magam dagasztom a pizzát, hogy a paradicsomszószt
is magam főzöm hozzá, hogy mellényt kötök a fiunknak. Hogy a sütit
azzal a lekvárral csinálom, amit én főztem.
Tudom, mihez
kezdesz ezekkel, ha nem voltam hűséges. Hiába próbálok meg
asszonyod lenni, ha a legfontosabbat már nem tudom
nyújtani.
De
én szeretnék egy utolsó esélyt kapni Tőled. Mert szeretlek, mert Te
vagy életem értelme, a nagy Ő, a szerelem, a szenvedély, minden,
amit egy férfi nyújthat egy nőnek. A barát, Te vagy a barátom,
azért nem is kívánok mással beszélgetni.
Te vagy a minden. Mindigis az voltál.
Nagyon szeretlek Téged. Ilyenkor az ember, ha leül és elhatározza, hogy kiírja magából ezt a határtalan szerelmet, akkor rájön, nem tud rá megfelelő szavakat. Persze előbb írtam Neked, hogy szeretlek, hogy milyen vagy nekem, mit jelentesz, de ezek csak szavak, és főképp tőlem jövet nem jelentenek semmit a számodra.
De én mégis szeretném valahogy ide leírni a szerelmem. Bár igazad van, a tettek, azokkal lehetne, vagyis azokkal lehet igazán kifejezni bármit is.
Én eddig dobáltam a szavakat, és komolyan gondoltam őket, de hozzád képest nem tettem hozzájuk tettekkel tartalmat.
De bújtam Hozzád, nem mondhatod, hányszor de hányszor, bújtam, mint egy cica, és doromboltam, mert komolyan gondoltam. Jó Veled, nagyon szeretek Veled lenni, csöndben is, különben nem dorombolnék.
Imádom a tested,
jaj, mennyire, nincs még egy ilyen szép férfitest. És a szemeid, na
meg a szád! No igen, a szád, tegnap is milyen finom volt! És a
bőröd, az a finom, puha, mindenhol puha bőr.
És a
férfiasságod! Hogy én mennyire imádom a számba venni, de jó is azt
nyalogatni! Nyalakodni vele! Egy bajom van csak ilyenkor, hogy nem
látlak! És hogy mit szólnék, ha egy másik nővel látnálak úgy, ahogy
velem csinálod? Nem tudom, tényleg, hát persze fájna, de tudod,
milyen zizzencs vagyok! Nem merem azt mondani, hogy nem élvezném,
mert lehet. Látni Téged élvezet közben, tetőtől talpig. Lehet, a
nagybetűs GYÖNYÖR elkergetné a fájós érzést.
Most
megkívántam egy kis franciázást!
Meg
igen, tudod, mit kívánok mostanában nagyon? Ami Téged untat, a
misszionárius póz. Szerelmeskedősen, sok-sok csókkal kívánom! Mint
a fagyi. Ha rápakolsz jó sok tejszínhabot, meg gyümölcsöket is,
máris máshogy érzed a szádban az ízkavalkádot.
Szóval a póz mellé
kívánok sok csókot, és egy nagy tükröt is kívánnék, hogy lássam
magunkat.
Közben. Mert
felvehetjük, mit alkotunk, de azt utólag látjuk
csak...
Szóval én most ezeket kívánom Veled. Meg minden mást is :)!
Fáj a hasam, most eléggé. Ugye mert menstruálok. És ilyenkor érzem, hogy kellene a hormonfröccs. Valahogy a hasam orgazmusért ordít, pedig tudom, utána méginkább fájna, még nagyobb lenne az összehúzódás. Érdekel, mit érzek ilyenkor? Kívánom a nedves puncim, csiklóm simogatni jobbkézzel, csak a csiklóra koncentrálni, nőkre gondolni, hogy belenyalnak a puncimba, a csiklómba, hogy az ujjukkal izgatják, hogy meztelen vagyok, fekszem egy nagy franciaágyon, hanyatt, lábaim terpeszben, mindkettőt egy-egy nő tartja, szinte szétfeszítik, és középről megközelít egy kreol fekete nagy csípővel, fenékkel, nagy barna mellbimbójú dús mellekkel, és csak simogatja, simogatja a puncim, amíg el nem élvezek.
Most
megcsókolnám a hátadon a bőröd, olyan finom. Vagy felhúzni magam
lábujjhegyen a nyakadig, amíg elmerengsz a messzi távolba, mintha
én ott sem lennék. Aztán átfogni a vállad a két karommal,
ráfektetni a fejem a mellkasodra, amíg Te ismét elrévedezel, mintha
csak a homlokodra lenne írva: "Ki vagy te? Te? Meg sem érdemled,
hogy rád nézzek! Látod a könnyeim? Folynak a szívemre, marja a só a
húsát. És még te ölelsz, te ribanc!?"
És igen, én ölellek, Te drága, szent ember!
(M betűs nap van.)
Mosogatásközben
jönnek a gondolatok, meg hogy le kellene írni őket...naná, hogy
mire ideérek, eltűnnek. Igazából ... és igaza van Neki, szörnyű
időpocsékolás ez a blogozás. Ehelyett vasalhatnék. Pédául. De
kicsit jólesik a mosás-teregetés (már a 4. kör lötykölődik a
gépben), sütibegyúrás, mosogatás, piacozás, virágültetés, no meg
persze gyereknevelés után. És még nincs vége a
napnak.
Hát
persze hogy hiányzol! És harcolni akarok. Csak nem tudom, hogy
kell. És az sem jó, ha megmondják (hozzáállásom mellékterméke).
Szeretném természetesen, észrevehetetlenül. Hogy ne tűnjön
fel. Biztos furcsálnád, ha ezentúl állandóan vigyorognék, mint a
tejbetök. Ez csak egy kisarkított példa volt.
Félek a
közönbösségedtől, asszem, attól a legjobban.
Na, felkelt Őfelsége, ennyit a gondolatokról.
Már nem titkos, Ő tudja. És nem bánom, szeretem, szertem, nagyon. Nem hiszi. Jogosan. Nincs titkom, semmi több, ez is elég volt, imádlak! És Tegnap óta ovulálok, három hete mensiztem, asszem. Ha egyszer - de jó is lenne - kellenének ezek az infók a babaprojekthez, szóva azért jegyzem le, naptárba képtelen lennék karikázni. Nagyon vágyom minden hétköznapi dologra Veled. Várom a hétvégét!