Ismét

Tegnapelőtt óta, azaz július 18-tól mensizek megint. Ezt muszáj feljegyeznem, mert egyszerűen sose tudom az összevisszaság miatt.

Lakodalom

Ma lakodalomba megyünk...hát nem tudom, van-e kedvem hozzá. Ezekkel a lakodalmakkal hadilábon állok. Egyrészt baromi pénzkidobásnak tartom, másrészt meg baromi pénzkidobásnak tartom. Egy macera az egész, egy délutánért, éjszakáért. Ráadásul az ember zeneileg sem tud feltöltődni a hosszúfeketehajazásban.

Nem is értem, minek kell más tudtára adni, hogy vagyok olyan szerelemben a párommal, hogy frigyre lépjünk. Vagy nem is tudom, mi kell ehhez. Ha egyszer mi eljutnánk ehhez a katarzisélményhez, hogy rájöjjünk, igen, veled, örökké. Vagyis én már eljutottam, na szóval, ha eljutnánk oda, nem akarnám ezt a gyönyörű pillanatot senkivel se megosztani, csak a szükségesekkel, tanú meg az anyakönyvvezető.

Mindegy ez is, nem vagyunk egyformák. Van, akinek megér több millát ez a pillanat. Nem, nem jól fejeztem ki magam, nekem annál is többet érne...

Csak lennél most itt

Istenem, de jó lenne. De várnom kell estig, hogy felfalj. Hmmm, írtad sms-ben, találjak ki valamit....olyan szegényes a fantáziám, csak arra vágyom, hogy összeérjen a testünk és te mohón behatolj a lábam közé....

 

Sokat gondolok a házikóra, a szexuális fantáziáimban előjön az a sötét, hűvös szoba. De szerelmes fantáziámban is előjön a ház, hogy ülünk a tornácon nyári este, borozunk vagy sörözünk, te vacsizol, én csak belibbenek neked a vacsihoz bármiért a konyhába, lépcsők és nagyszülők nélkül :), aztán engedek neked a kádba vizet, habosat, megfürdetlek benne, majd én is beülök szemben veled. Gyertyákat gyújtok, szép az a fürdőszoba, zöld, nyugtató.

Ez lenne péntek este, előttünk a hétvége. Szombat délelőtt a közös reggeli után uzsgyi, ki a kertbe, teszünk-veszünk, én a virágok között, te füvet nyírsz...igen, más számára unalmasan hangzik, de nekem ez maga lenne a boldogság. Vagy ha rossz idő van, főznénk. Mindig főznénk valami finomat, egyszerű, de különleges ebédet. És délután együtt pihiznénk, meztelenkedés után szundi az ágyban...

Hmm..nem folytatom....


Egyelőre nincs bennem olyan érzés a sörözés / koncert kapcsán, mint amiről tegnap beszéltél. Egyszerűen csak szerelmes vagyok beléd, és tudom, te is szeretsz engem. És ez jó. És a combom között egyre nagyobb a forróság, ezt érzem még :).

(V)érzek

Végre bugyognak a hormonok, már azt hittem, megszűnök létezni nőként, legalábbis az érzések tekintetében. Mensizek, hihetetlen, hogy megint vagy 2 hónap után.

Teljesen a nulla felé konvergált már a hormonszintem a végén, a szeretkezéseket nem kívántam, úgy éreztem magam, mint egy gép, aki csak teszi a napi dolgát.

De most olyan jó, fájok, vérzek, érzek, kívánlak, jaj, de nagyon, a bújást, mindet, amit eddig hiányoltál. Bezzeg most te léptél hátra egypár lépést.

Kívánok mindet, amit csak nő kívánhat. Szerelmeskedést, ölelést, beszélgetős lelkizést, várandósságot, szülést, szoptatást, kisbabát, házat, fészket.

És most kérdezed, hogy akkor szerettél-e a 10 év alatt?

 

 

Homályos fáradtság

Teljesen ködös az agyam ma. Olyan, mintha a homlokomban lassan lengene valami. Igen, mintha egy akvárium lenne az agyam helyén, és lötykölődne benne a víz. Vannak napok, amikor pörgök a házimunka körül, mosás, vasalás, takarítás, főzés, és vannak ezek az akváriumos napok. És ilyenkor még jobban felhúz, ha látom a koszt, a kuplerájt magam körül. Aludni, aludni, aludni. De mosni kell, tiszta kupleráj a konyha is. Mindig az, mindig az átkozott konyha, hogy nem lehet rendben tartani. Amúgyis olyan sötétség van ott, mint egy barlangban, hiába a nagy ablak, ajtó, északra néz, és a terasz is árnyékol, a terasz meg a fönt lévő 20 centis apácarács. Minden fénysugár útját segíteni kéne a konyha felé, nem elzárni..na mindegy. Nem az én konyhám.

Háborognak a halak.

 

Ne haragudj!

Ne haragudj! Annyira szeretlek! Tudom, ez hihetetlen, iszonyatos vagyok.

És valóban, nem tudok sokszor mit mondani. Csak arra gondolok, bárcsak meghalnék valami halálos betegségben.  De ez lenne a legkönnyebb.

Ilyenkor arra gondolok, akkor legalább szeretnél, akkor már nagyon szeretnél.

Pedig tudom, hogy most is szeretsz. Én, én csak szeretnék boldog lenni. Nézegettem a kertes könyvet, amit vettél nekem, és elképzeltem idilli életünket egy virágoskertben, üldögélünk a rattan székeken, borozunk, a gyerekek meg játszanak a kertben (mert lenne több is), és persze én nem lennék idegbeteg, hogy melyik mikor honnan esik le.

Kis házikónk lenne, pont akkora, hogy tökéletes rendet tudjak tartani és még üldögélni is tudjak a tökéletesen gondozott virágok között. Miután megfőztem a tökéletes, többfogásos ebédünket.


Annyira sajnálom a táncot, ne haragudj! Igen, tapintatlan voltam. De nekem a tánc, szóval nekem az egyfajta szabadság, úgy lépni, olyan ritmusban mozogni, ahogy nekem jó. Ezért nem szeretek mással táncolni. Pedig szeretnék veled közösen táncolni, egyszerre lépni, egy cél felé. Rád figyelni.

Á, tudom, ezek csak szavak, és hol vannak a tetteim?

 

Gyerek kontra autonomitás

Egyik ismerősömék a harmadik gyereket várják. Másikak meg a negyediket. Nekem van egy.

Szeretnék tesót neki. De még sokmindent szeretnék.

Szeretném rendezni általam elcseszett párkapcsolatomat a Férfival, akit nagyon szeretek, és aki nagyon fontos nekem. Akivel most eszmélünk magunkra. Fájdalmasan, szakadékba zuhant lelkünkkel. Vagyis én taszítottam őt oda. Szeretnék vele együtt odazuhanni, hogy együtt másszunk ki onnan. Szóval először is ezt szeretném. Megszilárdítani a néha megszilárdíthatatlannak tűnő egyelőre gyenge kapcsot. Akkoris rendben lesz minden!

 

Mert sok-sok gyerekhez szilárd párkapcsolat kell. És a gyerekeim felnőttként kirepülnek a fészekből, a társammal viszont még a következő fél életünket együtt kell leélni.Vagyis nem kell, semmi sem kötelező, rosszul fogalmaztam. Vele szeretném leélni az életem. Holtomiglan, holtodiglan.

 

Harmadikat váró ismerős anyuka mondta, együtt alszik a gyerekekkel, és ha éjjelente együtt is van a férjével, a nagyobbik gyerkőc át-át kalandozik hozzájuk.

Hát ezt már nem! Az ágy a miénk! Az nálam nagyon tabu! Visszatérve ismerősékre, esténként az egyórás beszélgetéseik is a gyerekek körül forognak. Jó lehet nekik, mert akkor biztos annyira minden rendben van náluk lelki meg szexuális fronton, meg egyenként is idegileg, hogy egyszerűen nincs is másra szükségük, és belefér ebbe még egy harmadik gyerek is. (Tényleg létezik ilyen párkapcsolat????)

 

Nagyon törnek elő belőlem az újabb anyai ösztönök, megőrülök sokszor egy kis terhességért, egy újszülöttért, de nagyon igényelem a párommal közösen tölthető autonomitást. A párkapcsolat intimitását. A beszélgetések, a lelki tusák (igen, szükségem van rá, tanulok Tőled) gyereket kizáró intimitását, a szexualitást, a szeretkezéseket. De nem a nap végi, fáradtságtól kábult szerelmeskedéseket, bár azokat is imádom, ha most nem is hihető Neked.

 

Szóval ezek nekem nagyon fontosak, és bár szülnék vagy öt gyereket, nem tudom, hogyan lehetne ezt a gyerekek mellett kivitelezni. Mert egy gyerek mellett még tudunk nagyjából beszélgetni, ha épp Őfelsége nem hisztizik, és eljátszik maga, de ezt kettő, három, végtelen számú gyerek mellett nem tudom elképzelni.


Persze tudom, az élet értelme ez, a gyermek, az utód, és tényleg, a mindent elfelejtő, örökre bevésődő emlékek a gyerekhez köthetők igazán, sok-sok boldog pillanat, de én önző dög vagyok, nem tudom azt mondani, hogy a fiam mindennél fontosabb. Mert az apja ugyanolyan fontos, nagyon, nagyon!

Kinek milyen a szex?

Nézegettem egy-két család / anyuka blogját, gyerekekről, napi történésekről. Átfutott az agyamon a kérdés, vajon ki hogy szexelhet otthon.

Én egyre inkább élvezem, csak kár, hogy fáradt vagyok sokszor (meg fáj a fejem...ez a poén helye :) ), sokmindent kezdek, kezdünk felfedezni. Vagyis Ő segít felfedezni. Apróságok, amikről nem is gondoltam volna, hogy számítanak, és mégis! Pl. egy erotikus mms...amin én vagyok. Olyan pózban, minta qva jó nő lennék. Meztelenül, előtérben a popsival, vagy a melltartóból kibuggyanó cicivel, comfixben pucsítva (hú de utálom ezt a szót, de most nincs jobb).

Vagy gyors szeretkezés a hátsó ülésen a semmi közepén. Vagy egy lábmasszázs.


Én követlek, csak vezess!

Nappalok fáradtsága

Nem tudom, mi történt tegnap, pedig jó volt, hidd el.

 

Azt hiszem, nagyon fáradt vagyok. Nemcsak egy napra értendő fáradtság, hanem sok-sok nap alatt összejövő fáradtság.

Talán ezért vágyom reggeli szerelmeskedésekre.

Igen, tudom, én mindig fáradt vagyok. Lehet. Megpróbálom leírni a tegnapi napom.

Felkeltünk ugye fél 7 körül, majd lecaplatni a konyhába, kávé, kakaó....Aztán kirohantam a kertbe locsolni egyet, a sárgarépa, petrezselyem kapjon egy kis esélyt az élettől, ha már nem jön az eső.

Akkor utána fel a szobába....kis pihi, írtam Neked levelet. Aztán ...hogy is volt? Összeszedtem egy adag szennyest, mert ki akartam mosni a világos nacid, hogy ha fel akarnád venni, megtaláld.

Miután a gépbe betettem a ruhákat, begyúrtam a sütinekvalót, aztán egy halom edényt elmosogattam, aztán megcsináltam a sóskát, amit Gigu nem evett meg persze délben. Délelőtt kint diót pucoltam, fél kiló lett. Aztán bejöttünk ebédelni.

Majd alvás, persze nem én. Míg elaludt, kicsi net pihiképp. Aztán vissza a konyhába megsütni a sütit. Kiszaggatni. 4 tepsi lett. Aztán...ja, közben kiteregettem, de azt hiszem, az még a délutáni alvás előtt volt. Sütés közben is mosogattam. Vagyis utána. Meg összeragasztottam az ischlereket. Aztán bekevertem a palacsintatésztát, felkelt Gigu, Vele a konyhában kisütöttem a palacsintát, majd gyors átöltözés, nyomás a boltba, hogy még zárás előtt odaérjünk. Aztán mi is volt utána? Ja, aztán mézért mentünk át, aztán megint vissazöltözni az itthoni ruhába, ami egy hisztis gyerek mellett nem kis feladat. Majd a hortobágyi pali töltelékét megcsinálni, feltekerni. Aztán ekkorra értél haza, közben, ja nem, utána volt a nagy hisztidurcássága őfelségének.

Közben a szőnyegeket is kimostam, azt este teregettem ki, meg ugye vasaltam az ingjeid, hogy tudj mibe szépen öltözni. Hogy szép legyél. Vagyis még szebb.


Tudom, ez így leírva nem tűnik annyira soknak, ami magyarázná a fáradtságom, és lehet, én vagyok nagyra magammal, és más sokkal-sokkal többet ügyködik.

És nap végére ezért vagyok zombi, annyira nem tudok kikapcsolni. neked is a fröccs segít, nem mintha én bármi egyéb stimulálószerhez akarnék nyúlni, elég a reggeli kávé.

Szóval estére nehezen engedek le.


Visszatérve a napi feladatokra...Kérdezgeted mindig, van-e bennem jó, mit tartok pozitívnak magamban? Már mondtam egyszer, sajna többet nem tudok, és lehet, ez is beképzeltség, de én büszke vagyok magamra, hogy képes vagyok ennyi mindent megcsinálni, főzni, mosni, boltba menni, kertet locsolni, virágokat gondozni egy gyerek mellett. Sütit sütni. A mai elkényelmesedett, együnkporbólkaját világban én büszke vagyok arra, hogy recept nélkül is képes vagyok bármiből ehetőt összeütni, ami persze nem por meg zacskós meg mirelit. És büszke vagyok arra, hogy magam dagasztom a pizzát, hogy a paradicsomszószt is magam főzöm hozzá, hogy mellényt kötök a fiunknak. Hogy a sütit azzal a lekvárral csinálom, amit én főztem.

Tudom, mihez kezdesz ezekkel, ha nem voltam hűséges. Hiába próbálok meg asszonyod lenni, ha a legfontosabbat már nem tudom nyújtani.


De én szeretnék egy utolsó esélyt kapni Tőled. Mert szeretlek, mert Te vagy életem értelme, a nagy Ő, a szerelem, a szenvedély, minden, amit egy férfi nyújthat egy nőnek. A barát, Te vagy a barátom, azért nem is kívánok mással beszélgetni.


Te vagy a minden. Mindigis az voltál.

Szerelem

Nagyon szeretlek Téged. Ilyenkor az ember, ha leül és elhatározza, hogy kiírja magából ezt a határtalan szerelmet, akkor rájön, nem tud rá megfelelő szavakat. Persze előbb írtam Neked, hogy szeretlek, hogy milyen vagy nekem, mit jelentesz, de ezek csak szavak, és főképp tőlem jövet nem jelentenek semmit a számodra.

 

De én mégis szeretném valahogy ide leírni a szerelmem. Bár igazad van, a tettek, azokkal lehetne, vagyis azokkal lehet igazán kifejezni bármit is.

Én eddig dobáltam a szavakat, és komolyan gondoltam őket, de hozzád képest nem tettem hozzájuk tettekkel tartalmat.

De bújtam Hozzád, nem mondhatod, hányszor de hányszor, bújtam, mint egy cica, és doromboltam, mert komolyan gondoltam. Jó Veled, nagyon szeretek Veled lenni, csöndben is, különben nem dorombolnék.

Imádom a tested, jaj, mennyire, nincs még egy ilyen szép férfitest. És a szemeid, na meg a szád! No igen, a szád, tegnap is milyen finom volt! És a bőröd, az a finom, puha, mindenhol puha bőr.


És a férfiasságod! Hogy én mennyire imádom a számba venni, de jó is azt nyalogatni! Nyalakodni vele! Egy bajom van csak ilyenkor, hogy nem látlak! És hogy mit szólnék, ha egy másik nővel látnálak úgy, ahogy velem csinálod? Nem tudom, tényleg, hát persze fájna, de tudod, milyen zizzencs vagyok! Nem merem azt mondani, hogy nem élvezném, mert lehet. Látni Téged élvezet közben, tetőtől talpig. Lehet, a nagybetűs GYÖNYÖR elkergetné a fájós érzést.


Most megkívántam egy kis franciázást!


Meg igen, tudod, mit kívánok mostanában nagyon? Ami Téged untat, a misszionárius póz. Szerelmeskedősen, sok-sok csókkal kívánom! Mint a fagyi. Ha rápakolsz jó sok tejszínhabot, meg gyümölcsöket is, máris máshogy érzed a szádban az ízkavalkádot.

Szóval a póz mellé kívánok sok csókot, és egy nagy tükröt is kívánnék, hogy lássam magunkat.

Közben. Mert felvehetjük, mit alkotunk, de azt utólag látjuk csak...


Szóval én most ezeket kívánom Veled. Meg minden mást is :)!

Édes leszbis élvezet

Fáj a hasam, most eléggé. Ugye mert menstruálok. És ilyenkor érzem, hogy kellene a hormonfröccs. Valahogy a hasam orgazmusért ordít, pedig tudom, utána méginkább fájna, még nagyobb lenne az összehúzódás. Érdekel, mit érzek ilyenkor? Kívánom a nedves puncim, csiklóm simogatni jobbkézzel, csak a csiklóra koncentrálni, nőkre gondolni, hogy belenyalnak a puncimba, a csiklómba, hogy az ujjukkal izgatják, hogy meztelen vagyok, fekszem egy nagy franciaágyon, hanyatt, lábaim terpeszben, mindkettőt egy-egy nő tartja, szinte szétfeszítik, és középről megközelít egy kreol fekete nagy csípővel, fenékkel, nagy barna mellbimbójú dús mellekkel, és csak simogatja, simogatja a puncim, amíg el nem élvezek.

Hiány

Most megcsókolnám a hátadon a bőröd, olyan finom. Vagy felhúzni magam lábujjhegyen a nyakadig, amíg elmerengsz a messzi távolba, mintha én ott sem lennék. Aztán átfogni a vállad a két karommal, ráfektetni a fejem a mellkasodra, amíg Te ismét elrévedezel, mintha csak a homlokodra lenne írva: "Ki vagy te? Te? Meg sem érdemled, hogy rád nézzek! Látod a könnyeim? Folynak a szívemre, marja a só a húsát. És még te ölelsz, te ribanc!?"
És igen, én ölellek, Te drága, szent ember!

 

 

 

 

 

(M betűs nap van.)

Nofene

Mosogatásközben jönnek a gondolatok, meg hogy le kellene írni őket...naná, hogy mire ideérek, eltűnnek. Igazából ... és igaza van Neki, szörnyű időpocsékolás ez a blogozás. Ehelyett vasalhatnék. Pédául. De kicsit jólesik a mosás-teregetés (már a 4. kör lötykölődik a gépben), sütibegyúrás, mosogatás, piacozás, virágültetés, no meg persze gyereknevelés után. És még nincs vége a napnak.

Hát persze hogy hiányzol! És harcolni akarok. Csak nem tudom, hogy kell. És az sem jó, ha megmondják (hozzáállásom mellékterméke). Szeretném  természetesen, észrevehetetlenül. Hogy ne tűnjön fel. Biztos furcsálnád, ha ezentúl állandóan vigyorognék, mint a tejbetök. Ez csak egy kisarkított példa volt.

Félek a közönbösségedtől, asszem, attól a legjobban.


Na, felkelt Őfelsége, ennyit a gondolatokról.

Mi lesz velünk?

Mi lesz velünk? Jaj, mi lesz?

Már nem titkos

Már nem titkos, Ő tudja. És nem bánom, szeretem, szertem, nagyon. Nem hiszi. Jogosan. Nincs titkom, semmi több, ez is elég volt, imádlak! És Tegnap óta ovulálok, három hete mensiztem, asszem.  Ha egyszer  - de jó is lenne - kellenének ezek az infók a babaprojekthez, szóva azért jegyzem le, naptárba képtelen lennék karikázni. Nagyon vágyom minden hétköznapi dologra Veled. Várom a hétvégét!